Képgaléria

Amit a kamera megőriz, amit a szem megkap

Ezek a fotók nem reklámcélra készültek. Nagyobb részüket Varga Eszter pécs-belvárosi fotós lőtte 2021 és 2023 között, amikor kíváncsi lett arra, hogyan néz ki a Márton Dagasztó műhelye hajnali négykor, amikor a város még alszik. Néhány képet mi magunk csináltunk telefonnal, mert volt olyan pillanat, amit nem akartunk kihagyni: egy frissen formázott kalács, ahogy a rácsra kerül, vagy a liszt, ahogy a reggeli fényben lebeg a levegőben. A galéria ezért vegyes, nem tökéletes, de igaz.

A dagasztás mint látvány

Aki először látja, hogyan dolgozunk tésztával, általában meglepődik. A búzaliszt, amelyet Baranya megyei malomból hozatunk, nem úgy viselkedik, mint amit az ember otthon megszokott. Nagy tömegben, a régi vas dagasztótálban mozgatva egészen más textúrát vesz fel. A képeken látszik, ahogy Márton Péter, az alapító, mindkét karral beleszorul a tésztába, a csukló szinte eltűnik a masszában. Ez nem esztétikai fogás, ez munka.

2018-ban nyitottuk meg a pécsi műhelyt a Rákóczi úton, és azóta ugyanez a mozdulat ismétlődik naponta. A fotósorozat egy teljes hajnalt követ végig: a száraz hozzávalók mérlegelésétől a formázáson át addig a percig, amíg az első adag bele nem kerül a kemencébe. A sorrend nem változik.

A kemence és a fény

A kovászkenyér fotóinál a legnehezebb a barnulás árnyalatait visszaadni. Varga Eszternek sikerült. A kemencéből kivett cipók felszíne egyszerre matt és fényes, a sérülések helyén, ahol a tészta felszakadt sülés közben, egészen sötét mahagóni szín jelenik meg. Ezeket a részleteket csak közelképen lehet látni. A galériában négy ilyen makrófotó szerepel, külön szekciót kaptak, mert önmagukban is megállják a helyüket.

Az alapanyagok közelről

Van egy sorozat, amely kizárólag az alapanyagokat mutatja be: a durva szemű tengeri só, a helyi termelőtől érkező tojás, a sötétebb rozsliszt és a fehér búzaliszt egymás mellett egy vászonzsákon. Ezeket a képeket 2022 szeptemberében csináltuk, amikor éppen újragondoltuk a rozskenyér receptjét. A fotók tehát nem csak látványok, hanem egy döntési folyamat lenyomatai is.

A műhely tere Pécsett

A Rákóczi úti helyiség hosszú és keskeny, egyetlen ablaksora észak felé néz, ezért a természetes fény reggel hét előtt kimondottan szép. A falak téglából vannak, vakolatlan részeknél látszik az anyag kora, valahol a hetvenes évekből maradt így. A polcrendszert Márton Péter édesapja, Márton György ácsmester készítette fenyőből 2019-ben, és azóta sem kellett rajta semmit javítani. A képeken ez a belső tér szerepel a leggyakrabban, mert mi itt vagyunk otthon.

Néhány fotón látható az is, ahogy a kész kenyereket papírba csomagolják szállítás előtt. Ez a jelenet reggel fél kilenc körül játszódik le, amikor a műhelynek már friss kenyér illata van, és az első vevők is megjelennek az ajtóban. Ezeket a pillanatokat nem rendeztük be, csak ott volt valaki a kamerával.

Pécs és a piac

Minden szombaton kint vagyunk a pécsi piacon. Három éve folyamatosan, esőben és napsütésben egyaránt. A galériában van egy kisebb sorozat erről is: az asztal felállítása, a cipók sorakoztatása, az első vevő kézbe veszi a rozskenyeret és megnyomja, mert ez az első ösztön, ezt mindenki csinálja. Az egyik fotón Kocsis néni látható, aki minden szombaton pontban nyolckor jön, és mindig ugyanazt a kovászosat viszi haza. Ő is beleegyezett, hogy rajta maradjon a képen.

Ha te is küldeni szeretnél fotót

Néhány vevőnk otthon lefotózta a kenyerünket, és elküldte nekünk. Ezek egy részét beillesztettük a galériába, mert jó látni, hogyan kerül asztalra az, amit mi reggel négy órakor elkezdtünk. Ha van ilyen képed, szívesen fogadjuk, elérhetőségeinket az oldal alján megtalálod. A feltétel csak annyi, hogy valódi helyszín, valódi reggeli legyen rajta, nem stúdiófotó.